A kaméleon
Leírás: Azt hiszem, kissé sokkolóra sikerült, meg elvontra, semmiképp sem szó szerint értendo. Egy kis magyarázat: ismerek pár embert, és szerintem Te is, aki mindig olyannak mutatkozik, amilyennek látni akarod. Nincs saját véleménye, mindig csak úszik az árral... Kicsit olyan, mint a kaméleon, ami felveszi a környezet színét... De vajon milyen árat kell ezért fizetnie és megéri-e lelkileg beleroppanni abba, hogy nem tudod, ki vagy? Mert ez a fajta viselkedés szerintem (pár példa alapján is mondom ezt) elobb-utóbb oda vezet. És innen már nem biztos, hogy olyan hosszú az út akár egy öngyilkossági kísérletig. És szerencse, ha csak kísérlet. Próbálj meg öntudatosan élni, rájönni, hogy Te mit szeretnél, és nem hallgatni el a véleményed csak azért, mert más, mint az átlagé... Mindenkinek lehet - én úgy hiszem, kell hogy legyen - saját véleménye...
Ajánlom mindenkinek, legfoképpen azoknak, akik túlságosan hagyják magukat befolyásolni... *pirul*

Messzi-messzi sűrű erdő,
Határtalan rengeteg
Mélyén élt egy kaméleon,
Úgy, akár az emberek.

Megváltoztatta a színét,
Ha a helyzet kívánta;
Volt már zöld, akár a lombok,
Narancs- és citromsárga.

Pompázott bíborban, mint a
Lenyugvó Napnak fénye;
Szürkében, mint az öreg fák
Megrepedezett kérge.

Ám egy napon, őszi estén
Csend ült a vidám tájra -
Kicsi testét dobta partra
A folyónak vad árja.

Szörnyű tettre szánta magát
Elkeseredésében -
Színtelen volt tükörképe
A folyónak vizében...

Messzi-messzi sűrű erdő,
Határtalan rengeteg
Mélyén élt egy kaméleon,
Úgy, akár az emberek.