- A telihold andalítóan romantikus fénybe vonta a fiatalok arcát. Ajkaik szép lassan közelítettek egymáshoz, de még mielőtt visszataszítóan nyálas, szerelmes csókban törtek volna ki, egy vérfarkas jóllakottan felvonított a Tiltott Rengeteg zord fái közt…

- Olyan vagy, Fred! – nyávogta az alig tizennégy éves kislány (írói közbevetés: elnézést kérek minden ilyesmi korútól, de hát innen, tizenhat évnyi vénségből már csak így látom).

- Most miért? Ugyan, Peggy! Hát akár így is történhetett volna!

- Minden történetet elszúrsz! – sértődötten felhúzta kissé pisze, ám mégis arisztokrata-benyomást keltő orrát, összeszorította amúgy is vékony ajkait.

- Nem vagyok romantikus alkat. Te is tudod, Margaret…

- Ne hívj Margaretnek! – csattant fel Peggy, és hátat fordított „örökbefogadott” nagybátyjának. Hosszú, egyenes barna haja előrehullott. Fred maga felé fordította őt, és „előbányászta” az arcát a dús hajtömeg alól.

Meleg barna szemei összekapcsolódtak a lány hideget sugárzó szürkéivel.

- Mi a bajod a Margarettel? Igazán elegáns név. Pont, mint amilyen te vagy. És ha korban kicsit jobban összeillenénk, és nem lenne Alicia a feleségem, biztosan megpróbálnálak elhódítani. Tuti, hogy így szólítanálak… Margaret…

- Álomi név… - dünnyögte Peggy kétségbeesetten. – Brian Brody a Hollóhátból így szólít…

- Biztosan okos fickó, és tetszel neki.

- Miért tetszenék neki? Brodyt körberajongják a szebbnél szebb lányok. Én nem kergetem őt körbe a kastélyon visongva… csak néha beszélgetek vele a könyvtárban.

- Valószínűleg pont ezt becsüli benned. Apáddal és anyáddal is így volt… Draco mindig is egy mocskos disznó volt…

- Ne beszélj így róla! – háborodott fel Peggy, de Fred leintette.

- … de olyan jó pasi volt, hogy az összes lány – és néhány pasi is – elalélt, ha szembe jött a folyosón, és nedves lett a… szemük a meghatottságtól, ha rájuk mosolygott…

- A pasiknak is bejött?

- Emlékszem, még George-nak is… Persze rühellte őt, mert állandóan szekálta a családunkat. De azt elismerte, hogy jó pasi, és legszívesebben…

- Egyéjszakás kapcsolatot folytatna vele! - segítette ki Peggy büszkén.

- Igen… Én nem pont ezeket a szavakat használtam volna, de… Ki ne mondd! – szisszent fel Fred befogva Margaret szólásra nyitott száját.

- Nem akartam. Apa szerint úri hölgyhöz nem is illik, hogy holmi „dugásokról” beszéljen…

- Ő már csak tudja… Lényeg, hogy George-tól nem kell féltened az apádat, mert Lee-vel él vadházasságban…

- Apa amúgy sem hagyná magát.

- Ejj! És, ha George erősebb?

- Az nem lehet! – Fred felnevetett.

- Ostoba Malfoy liba! Hát persze. Egy Malfoynál senki sem lehet erősebb…

- Fred… Fred bácsi , elmesélnéd normálisan a történetet?

A tiszteletbeli nagybácsi a nyakához kapott, fuldokló mozdulatot tett.

- Oké, erősebb vagy, nyertél – jelentette ki eldőlve Peggy ágyán.

- Köszönöm.

- Ezt viszont tuti anyádtól örökölted… Szóval… A telihold andalítóan romantikus fénybe vonta a fiatalok arcát. Ajkaik szép lassan közelítettek egymáshoz, de…

- Fred!

- Mi van?

- Megint ferdíted a történetet!

- Szó sincs róla! Az igazat akartad hallani! Szóval… de még mielőtt visszataszítóan nyálas, szerelmes csókban forrhattak volna össze, megzörrent mögöttük egy termetes bokor…

- Ha azt mondod, hogy kiugrott belőle egy vérfarkas, és agyonharapdálta őket, akkor…

- Nem vérfarkas volt…

- Akkor hippogriff, ami agyontaposta őket…

- Kétszer nem sütöm el ugyanazt az ágyút! Vagy ilyen fantáziátlannak ismersz? Egyébként tényleg megzörrent a bozót.

- Hogyan? – vigyorodott el Peggy.

- Ha azt akarod tudni, mitől, akkor megnyugtathatlak: hiába vigyorogsz, tudom a választ. George rátérdelt az ujjamra. Mielőtt ráordíthattam volna, befogta a szám. Egy idő után levegőért integettem neki. Megijedt, és olyan hirtelen engedett el, hogy hátraestem a bokorba… Pedig már fél órája rejtőzködtünk észrevétlenül.

- Leskelődtetek anyáék után?

- Szó sincs róla! A Maximulánshoz kellett volna egy növény, ami csak a Rengetegben nőtt. Már nem is emlékszem, mi volt… Lényeg, hogy nem lehetett észrevétlenül elmenni mellettük. Így hát elbújtunk. Csak ücsörögtek egymás mellett a tó partján, és suttogva beszélgettek. Nem tudtuk, hogy ők azok.

- Mi történt a bokor zörrenése után? – sürgette a mesét Peggy.

- Draco felugrott, és felénk indult. Felismertük. George-nál volt egy kicsi „Csipkerózsika-csoda”… Saját találmány volt. Egész jó találmány… Az volt a lényege, hogy akinek a szervezetébe kerül, az elájul, és csak akkor tér magához, ha az, akivel kölcsönösen szeretik egymást – persze szerelemmel -, megcsókolja…

- És?

- Szentül hittük, hogy apád senkit sem szeret. Leköpőcsöveztük…

- Mi lett vele?

- Összeesett – vont vállat Fred. – Anyád felsikoltott. Felismertük a hangját… Éppen így sikoltozott, mikor a kicsiken teszteltük az első Maximuláns termékeket… Előbújtunk. Elmondtuk neki, hogy mi a helyzet. Meg akart büntetni minket – csak megszokásból. De már egyikünk sem volt diák, ő sem volt már prefi… Puszta véletlen, hogy mind pont ott voltunk azon az éjjelen…

- Mi történt? Megcsókolta? Használt?

- Persze! Te is itt vagy, nem? Elaléltak egymás múlhatatlan szerelmétől. A híres Draco Malfoy feleségül vette az okos, és immár szintén híres Hermione Grangert. Született egy tündéri kölykük, Margaret Narcissa Malfoy, vagyis Peggy, te. És máig is boldogan élnek, meg még fognak is, míg el nem viszi őket a nagy szívük, meg a múlhatatlan, rekord hosszúságú szerelem… Na, jó éjszakát, Peggy!

- Hé… ennyi?

- Holnap nehéz napod lesz! Én kísérlek ki az Expresshez. És még a vonaton el kell mondanod Boris Bundynak, hogy mit érzel iránta. Hagy tudja meg, hogy nem vagy gyáva!

- Bryan Brodynak hívják!

- Akkor főleg! Egy Bryan Brody sokkal értékesebb, mint egy Boris Bundy… De nem számít. Csicsikáljál szentem!

Fred szertartásos csókot nyomott Margaret homlokára, és magára hagyta őt. Peggy sokáig ébren forgolódott. Ha Fred azt akarta, hogy valljon szerelmet Bryannek, akkor meg kellett tennie. Ismerte annyira az ikreket, hogy tudja: előttük semmi sem marad titokban, az sem, ha valami nem történik meg….

Másnap még Londonban voltak, mikor félrehívta Bryan Brodyt.

 

Évekkel később, a RAVASZ-ok után hazavitte őt bemutatni a szüleinek, és a barátainak. A fiú egyszer csak az ebéd közben eszméletét vesztette. Fred keze eltűnt a talárja zsebében. Peggy tisztán látta…

 

Most készül megszülni a második fiát. Bryannek, a férfinak, aki úgy szereti őt, és akit ő úgy szeret, mint az apja az anyját, és viszont…