Éjjel a Lys partján
Leírás: Szerettem volna írni egy balladát... Egy olyan igazit, ami a mufaji követelményeknek is megfelel és megállja a helyét... Ez lenne az. Tehát egyáltalán nem vidám történet, sot! Azoknak, akik nem ismerik A három testort (a könyvet): A Lys egy franciaországi folyó, amelynek a partján Dumas regénye szerint kivégezték Miladyt, mivel rengetek embernek okozott szenvedést, talán Voldemorthoz hasonlíthatnám...
És...*trombitaszó, dobpergés* ...tadááám, stimmelnek a szótagszámok! *büszkén kihúzza magát, elégedett mosoly* Úgy érzem, nem ment a minoség rovására a szótagszám, de ezt döntsd el Te. Ha elolvasod, kérlek, írj véleményt! Nyugodtan oszinte lehetsz, nem harapok.
2008. február 03.
"Éjfél lehetett; a csorba, fogyó hold az oszladozó vihartól vérvörösen éppen kelt Armentičres fölött; fakó fényében kirajzolódtak a városka házainak sötét vonalai és a magas, ösztövér templomtorony áttört kőcsipkézete. Átellenben olvadt ezüstként hömpölyögtek a Lys habjai; a túlsó parton komor lombkoronák derengtek a viharos ég hátterében, melyen vemhes, rőt felhők kergették egymást, mintegy alkonyi félhomályt varázsolva éjnek évadján: a vidékre..." /Dumas: A három testőr/
Örök hála Dumasnak! :-)

Különös csend ül a tájra,
A Lys vize szinte áll;
Nem szeli habjait bárka,
Partján a madár se jár.

Csak a szél üvölt fel néha,
Fitogtatva erejét,
S felkapja az öreg fáknak
Sok elszáradt levelét.

Éjfél lehet s fenn van végre
A fák fölött a vén Hold;
Vérvörös ez' éjjel fénye,
Pedig tegnap ezüst volt...

Vészjósló csend ül a tájon,
Zavaros a Lys vize;
Holdfény csillan éles bárdon,
S megremeg a nő szíve.

És a folyón újra siklik
Csendesen az a bárka ;
Kiköt szemben, úgy, mint mindig -
A fogoly csak ezt várta.

Menekülne, de elesik
S újra lehajtja fejét;
Talán érzi, hogy bűneit
Nem tűri tovább az Ég...

Test zuhan a sötét vízbe;
Néma már az áldozat...
Örülhet a Pokol népe -
Sorsa örök kárhozat.

Szél dúlja fel a táj csendjét
S az örvénylő, dühös Lys;
Kivetné magából terhét,
De csak hordalékot visz.