Álomölok
Leírás: Hát, nem is tudom, mit mondhatnék, eléggé sötét, bár nem a szó szoros értelmében... Végül is többé-kevésbé reális, illetve kicsit talán látomásszeru, vagy nem is tudom, de szeretem az ilyeneket, amik nem szó szerint arról szólnak, amit látsz, de nem is túl elvontak... Na de befejezem az öntömjénezést. Nem tudom, döntsd el Te, milyennek találod... Várom a kritikákat, és nem harapok, csak lehetoleg indokolj! Köszi!
Ui.: Korhatár, úgy érzem, nem szükséges, bár nem biztos, hogy értheto, de vannak "korán érok" is. Meg az is lehet, hogy tök mind1, mennyi vagy, mert nem az jön le, amire gondolok, bár tul. képpen ez nem baj, csak mondjon vmit... ;-) *nagyon pirul*

Álomölők

Félhomályos tisztáson, egyedül;
Kissé görnyedt alak ül,
Hátát egy öreg fának vetve...
Sokan nézték gúnyosan nevetve.

De ő csak lehunyt szemmel álmodott tovább,
Mint aki nem hallja a gúnyolók szavát.
S a levegő csodás kastéllyá állt össze;
Megjelent egy főnix s egy szakállas törpe.

Talán őrültség, de vágytam e furcsa világba...
Futva felé indultam - hiába.
Mintha vastag üvegfal lenne közte s köztem:
Minduntalan beleütköztem
Valami láthatatlan dologba...
Elestem, majd felálltam morogva
És ámulva néztem a rétet:
Szfinxet láttam, és tündéket,
S megannyi különös lényt:
A Vasorrút, s mellette Szörszörényt*...

De éreztem már, hogy valami nincs rendben -
Rengeteg éles hang harsant a csendben.
A falon túl ő is felkapta fejét -
Hallotta a külvilág minden kis neszét.

Csüggedten sóhajtott és romba dőlt a pompás vár;
Megremegtek a lények is: alig látszott már
Szomorú mosolyuk, hisz' mind köddé váltak...
S szertefoszlottak az őket óvó gátak,
A titokzatos falak...
S a törékeny alak
Rettegve, botladozva menekült -
Sosem volt még ilyen egyedül...

Nem maradt más, csak imbolygó, sötét árnyak...
Vajon mire várnak?