Hétfőn reggel fél hét után...
Leírás: Hát, azt hiszem, a cím magáért beszél... Bár nem túl jó, de nem jutott jobb eszembe, max. kicserélem majd. Ezt reggelente "írtam", azon a pár perces szakaszon, amit mindig megteszek a buszmegállóig... Sajnos a szótagszámokat még mindig nem tudom "szabályozni" rendesen, nézd el, kérlek... Köszi! És várom a kritikád; ha elolvasod, írj! Nem harapok, és díjazom az oszinteséget, szóval nyugodtan írd, amit gondolsz... (Örülnék az indoklásoknak is...) *pirul*
2007. október (15.)
Lomha, nehéz köd ül a város felett;
De már Nap uralja a narancsszín' eget.
Pirulva bújik el a felhők mögé;
Csak most emelkedett a horizont fölé.
Verebek ülnek a lila lombokon,
Szívből dalolnak ők - és én csak hallgatom...
De hiába kérném, az Idő meg nem áll,
Véget ér a hajnal, tovaszáll a madár.
Forgalmas út mellett haladok sietve;
Csípős a reggel - összehúzom remegve
Magamon a megszokott, kék kabátot;
Meggyorsítom lépteim, s a váróban megállok.
Megjön a busz és sóhajtva felszállok;
A sok ülő közt dideregve állok...
|