Csoda, hogy élek...!
Leírás: Igazából én Harry szemszögébol képzelem el ezt az egészet, de akár mással is megtörténhetne, végül is, akár Veled is, nem annyira HP-s, csak a zöld fény utal rá (a halálos átok, az Avada Kedavra zöld fénycsóvája). Kicsit talán a Mahmud szultán új életéhez tudnám hasonlítani (Ezeregy éjszaka meséi), bár nem az alapján írtam... Csak tényleg, sz'tem a lényeg: akkor tudod értékelni, amid van, mikor már nincs...
A szótagszámokra nem szoktam tekintettel lenni, ha Téged ez zavar, jobb, ha nem is olvasod. Én szóltam! ;-) *pirul*
Örök hála Lothwinnak, amiért felvilágosított a "kies" szó jelentéséről... ;-) (2007. április közepe)
Csoda, hogy élek...!

Körülöttem kihalt vidék, kopár.
Pár magányos fa áll
csak itt-ott;
felfedve előttem a sötét titkot:
minde elmentek...
Hiába kerestek
biztos menedéket;
végül mindent felemésztett
a fojtogató köd, s a halál.
Ma már egyedül talál
a Nap reggel, és mikor jő az alkony:
némán állok a parton.
A frontot szinte egyedül tartom...
De érzem: nem tart már sokáig;
bár még küzdök körömszakadtáig;
de akaratlan csüggedésem betaszít a mocsárba...
S hirtelen elfog egy kába,
bizonytalan érzés...
Megszűnik bennem minden kérdés.
Látom, ahogy a zöld fény mindent betölt...
Vége - gondolom még. Megölt...

Felriadok.
Lassan eltűnik a szörnyű álom emléke;
s gyönyörködve nézek fel a csillagos égre.
Csodálattal, örömmel tölt el az élet...
Már cseppet sem félek.
Megerősödik bennem a gondolat,
mellyel kiürül testemből a méreg:
csoda, hogy élek...!