Csillaghullás
Leírás: Belegondoltál valaha, mi is igazából a csillaghullás? A csillag szempontjából talán nem az, ami számodra... Nem tudom, mit írhatnék még ide anélkül, hogy leloném a lényeget... Talán még ennyit: ha lenne alcím, az Önzetlenség lenne az. Nem tudom, mi ez igazából és miért, de kellett és ilyen lett: kicsit talán szomorkás, de azért nem éreztem sötétnek, így ezt nem jelöltem be... Ne kérdezz, csak olvass. Utána kérdezhetsz! ;-) Sot, megköszönném, ha írnál nekem valamiféle kritikát, Rád bízom, mit, csak tisztelj meg ennyivel, ha elolvastad. Köszi! Saci
Csillaghullás
Ezüstszínű csóvám hasít a zord éjbe –
Az egész környéket beragyogja fénye.
Látom magam alatt az ősöreg fákat
És az erdő szélén álló romos házat,
Látlak benne Téged, s megérint bánatod:
Tudom, jobb szeretnéd látni már a Napot,
Feledni az éjjelt és a néma csendet,
Más világban élni, hol senki sem szenved.
Hallom halk imádat, mely elhagyja ajkad –
Oh, mily szerencsés vagy! Segíteni rajtad
Nem tud se varázsszer, se szép tündérmese,
Csak Ő, aki küldött – én vagyok követe:
Én vagyok a Fény és én vagyok az Élet,
Mely a kiúttalan vaksötétből éled.
Időm mégis lejár, lassan halványulok,
S egyre nő félelmem, ahogy aláhullok.
De nem felejthetem, amit megígértem:
Utolsó erőmmel vágyad teljesítem;
S máris becsapódom az atmoszférába,
De már alig élek – bágyadt vagyok s kába…
Keserűn súgom még: én jótevőd vagyok,
S Te mégis mosolyogsz, amikor meghalok. |