Állsz és vársz. Reménykedve, hogy a tiéd lesz, tied mindörökké. Küzdesz, sírsz, vérzel érte.Szíved vérsre marcangolva, lelked haldokolva. Érzed, ő a te gyógyíred a problémára.
Ismerlek téged kedves barátném.Nekem mindent elmondasz az életedről, bennem megbízol, bennem reménykedsz, hívsz, hogy segítsek neked.Én a szívemet adom neked, de vigyázz, te nem ismersz engem.Melletted állok és mellette is.Gyógyítom marcangolt szíved és haldokló lelked, legjobb tudásom szerint. De valamit nem tudsz még rólam, mivel neki is jót akarok, és problémáidat, gondjaidat és tetteidet vele is megosztom. Mindent tud amit én, sajnálom. Így viszont megszerezted, a tiéd volt, de te nem értékelted.
Most újra állsz, de gyenge vagy. Egy sarokba húzódsz, legugolsz, és zokogva emeled pengéd a kezedhez. Függőlegesen tartva a pengét zokogsz, remegsz, síratod szerelmedet. Ő kimondta, hogy mindennek vége. De tudja, hogy te újra lábraállsz majd, egyedül is, segítség nélkül is. Viszont mindhárman tudtuk, hogy nem voltál hű.A hűség és az őszinteség mindennél több. Még mindig szereted, és még mindig szeret. Talán örök marad ez a szerelem, talán csak pislákol majd kiég. De egy a biztos, a penge. Lassan közelítesz tejfehér karod felé. A penge belevájódik gyönyörű bőrödbe, s átvágva azt kibuggyan méz illatú véred. Ahogy csordogál a vér csak bámulod, megnyugtat a forró, méz ízü vér látványa és illata, tudod ezzel mindent kiadhatsz magadból. Csak folyik, bugyog ki a véred, de ez nem elég, mégegy vágást ejtesz magadon, élvezed. De nema te véred csorog most, nem. Szerelmedé ez a vér, őt gyilkolod minden tetteddel, a te véred...víz, levegő csupán. Az őt éltető víz és levegő ez, ugye tudod?
Újabb vágást ejtve megjelenik egy kifejezéstelen arcú nő. Közel hajol kezedhez és elkezdi szipolyozni véred...ami nem a tiéd...a szerelmedé, az ő vérét szívja, míg meg nem gyilkolja. |
AJÁNLOM AZ OLDALT
