2006. X.18. vala szerda, mely napon pennám letétetett, s az rohanó idő pediglen estve 10 óra 14 perc
Lance számára, hogy megkapja hőn áhított szerelmes versét…
Arra kértél, írjak Neked szerelmes verset,
Hát, íme, tessék, tőlem ennyire tellett.
Talán fölös most minden bók, dicséret…
Csak, mert kérted… ne értsd félre, kérlek!
E néhány sorral be kellett vezetni,
Kezdetek kezdetén ezt is helyretenni.
Hogy is mondhatnám el, hogy szeretlek Téged,
Hogyan, hogy Te is biztosan megértsed?
Hogy átláss mindent, amit én érzek,
Hogy megértsd azt, amit még én sem értek.
Hebegve-habogva vallok szerelmet,
Reszketve várva, hogy olvasd e verset.
Keserű szájízzel csak arra gondolok,
Miért van, hogy Hozzád méltatlan vagyok?
Dobogó szívvel arra kérlek,
HA fáj is, bocsásd meg, hogy szeretlek Téged.
Arra kérlek, tudom, hogy hiába,
Ne vesszen el így egy év barátsága.
Arra kérlek, hogy ha Te nem szeretsz,
Ne kívánd azért még az én véremet!
Legyünk – legalább! – legyünk barátok,
Mert olyat, mint Te többet nem találok.
De tegyünk most már minden kételyt félre,
Ha lehet, borítsunk fátylat az egészre!
Hogyan írhatnálak pár versszakban le Téged,
Milyen vagy? Milyen a test, s milyen a lélek?
Hogy van valaki, akire számíthatsz,
Valaki, akitől mindent megkapsz…
Ezt érzem én, kicsit talán többet,
Nemcsak verset írnék, egész verseskönyvet!
Milyen jó is volna elmerülni Benned,
Tükrében fürdeni tiszta lelkednek…
Kezeimet szépen a hátadra futtatva,
Szívem a szívedhez mind közelebb nyomva,
Szelíd szenvedéllyel megcsókolni Téged,
Kívánni, hogy a perc sose érjen véget…
Hogyha két gyönyörű szemedbe nézek,
Tudom, hogy csak álom… nem a valós élet.
Ez a vers a vége, többé nem látlak,
Meghagylak Téged, meg a világnak.
Tudom, hogy nem szeretsz, oh, hát hogyne tudnám?!
Látom a szemedben, mikor nézel énrám!
De most már elmegyek! El Tőled tényleg!
Véget vetek már a hosszú gyötrődésnek.
Ne félts engem soha, mindent túlélek,
Csak feledni megyek… ezt az egészet!
Egyszer talán, egyszer visszatérek,
Addig pedig Tőled csak egyetlent kérek:
Légy boldog, milyen nem lehettem,
Élj Te boldogan, éljél helyettem!
Drukkolj nekem, leljek új világot,
Ne legyek virágszál, mit valaki levágott…
És ne felejtsd el, amiket tettem,
Se azt a srácot, kit Benned megszerettem… | 
AJÁNLOM AZ OLDALT
