Gyilkos, áruló,
Kém, halálfaló!
Nem önfeláldozó, nem barát,
Azt hitték, csak kedvtelésből osztogat halált.
Pedig nem akarta, csak parancsba kapta,
S Dumbledore maga volt, ki parancsba adta,
Csendes nyári napon magához hivatott,
Magához ölelt, karjaiban tartott.
„Szeretlek” – suttogta. – „Fontosabb vagy nálam,
És ha úgy hozza a sors… végezz velem bátran!
Mindennél fontosabb, hogy hozzám hű maradj,
De semmi kis ügyekben szolgáld Nagyuradat!
Légy te mindig Albus Dumbledore embere,
De kém vagy, s hatalmad van, hát élj vele!”
És én éltem vele, igen!
Megöltem mind, ki ellenállt nekem!
És már csak kedvtelésből osztok én halált…
Ismerjétek meg a világ új urát!
Gyilkost, árulót, kémet. Ex-bájitaltan tanárt! |