Furcsa őrangyal
Leírás: Nem tudok kivételesen mit írni a tartalomról, olvasd el, ha érdekel. A cím magáért beszél. *trombitaszó, dobpergés* És kivételesen nem szomorú! (Tudom, hogy idealizmus, lehetetlen mindenkire vigyázni... De mégis, ha nekem nem is sikerül, én hiszem, hogy van, aki figyel ránk fentrol...)
Ui.: Az elso versszak azért dolt, mert az a múlt. Kicsit talán kusza, de remélem, azért értheto vagy legalább szeretheto. Kritikákat továbbra is szívesen fogadok. :-)
2008. június 13.
Ajánlom mindenkinek, akit szeretek és azoknak is, akiknek szükségük van rá. És nem utolsó sorban Neked, kedves Olvasó. :-)

Távoli, halk lantszó szállt aznap a széllel,
Körüllengett lágyan, vigyázott rám éjjel,
S akárhol is voltam, zengett tőle lelkem,
Mintha vér helyett is hangja folyna bennem.

Ne kutass utánam kétségbeesetten –
Veled vagyok mindig, mégsem láthatsz engem.
Alakváltó, furcsa őrangyallá váltam –
Írom ezt a verset, s élek fűben-fában.

Ne próbálj elbújni – hisz’ én mindent látok,
Minden jó emberre – így rád is – vigyázok.
Ott rejtőzöm minden reménykeltő szóban
És a vigasztaló, őszinte mosolyban…

Bárhol jársz, ha kellek, nézz csak fel az égre,
S visszaragyog majd Rád szemem tiszta kékje.