Gyűlölet
A gyűlölet oly mardosó, fáj,
S mint valami sátáni száj,
Súgja bele a füledbe:
Őt senki sem szerette.
Mért szeretnéd őt pont te?
Ha állhatsz elé gyűlölve?
Hogyha léted ördöge
Azt suttogja: Rúgj bele!
A gyűlölet ott van veled,
Sőt, ott él benned!
Nem űzheted soha el,
De legyőzheted, hogyha kell!
Veled van, ha mardos, ha fáj.
Veled van a sátáni száj.
Csak suttog folyton folyvást,
Rád ragadt, mert nem tehet mást.
Könnyű préda leszel mindig,
De menned kell az úton végig.
A gyűlölet ott lesz veled,
Elűznéd, de nem teheted.
A gyűlölet ott van veled… |